Szakadó eső, köd, napsütés, tomboló orkán, szelíd
tavasz, perzselő nyár, tarka ősz, zöldellő erdő, azúrkék óceán... Nem
látod, nem tudod. Mert háttal ülsz. Háttal az ablaknak. Amin túl ott a
világ. Szakadó esővel, köddel, napsütéssel, tavasszal,
ősszel, tóval, óceánnal... annyi mindennel. De te nem fordulsz meg. Nem
fordulsz meg, mert félsz. Félsz attól, hogy a látvány magával ragad, és
netán majd ki akarsz lépni az ajtón. Ezért inkább háttal ülsz, és azt
hazudod magadnak, hogy szebb az, amit magad előtt látsz, mint ami
mögötted van.
(Csitáry-Hock Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése