(úgy nézni valamire, mintha
azt nem látta volna előttünk senki más. úgy nézni valamire, mintha azt már látta volna előttünk valaki.)
szabálytalan keretbe zárnálak,
félkész ember. árnyékodat én vetném mögéd két ecsetvonással: hunyd be a szemed, majd nyisd ki – elkészültél.
meztelenre vetkőznék előtted
s közben minden ruha rajtam maradna. most végigtapogathatod az emlékeimet a hátam közepétől a combomig, megérintheted a kezem, ha akarod, amikor az eget vizsgálom benned, nézheted magad az ingem gyűrődéseiben, s engem, amint mást csókolok és előtted vetkőzöm meztelenre.
én vagyok az akt, az önarcképed:
szintén félkész. a biztonsági távolságra intő sárga vonalon állok, behunylak, majd kinyitlak – kontúrárnyat vetve rád.
|
2015. január 26., hétfő
Ajánlás. Nagyon kedvenc :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése