Aztán megleptem én is őt, segítséggel bár, de jól sikerült. El nem tudta képzelni, hogy miként tudtam meg, hogy jönnek és miért vagyok a reptéren.
Most megéreztem azt, hogy néha milyen hosszú egy-egy perc... és milyen idegesítő tud lenni a fotocellás ajtó, ami folyton kinyílik és becsukódik és mégse jelenik meg ott az, akire vársz :)
Vasárnap volt és Murphy mégis dolgozott, természetesen az utolsó utasok között jelent meg a tesóm :)
De akkor már nem számított semmi :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése