Én, Júlia

Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.
(Paulo Coelho)

A húsvéti nagytakarítás közepette azon fogok gondolkodni, hogy mi lett más az életemben, mi változott bennem és mi változott másokban. És igenis változnak az emberek, én hiszem ezt. És változok én is...
Most még csak egy bajom van. Nem kérni bocsánatot, azért, aki én vagyok.
Nem kell mindig megfelelni mindenkinek, nem kell mindent elhinni mindenkinek, nem kell még a kérés előtt szolgálni, nem kell mindig 'angyali' lenni.
Ezt nagyon jól be kell véssem gondolataim közé.
Lehetnek dolgok, amikkel nem értenek mások egyet és nekem mégis jó, nekem mégis megfelel, s nekem mégis tetszik.
Én Júlia vagyok és senki más nem olyan mint én. Úgy kell éljek, ahogy jónak látom és nem úgy, ahogy mások elvárják tőlem.



“Az ember megengedheti magának a meg nem felelés, a „nem akarni megfelelni” luxusát. Fiatalkorban azt hittem, hogy minden, amit mondok vagy teszek – nagyon fontos. És ráadásul érdekelt, hogy ki mit gondol, hisz vagy mond rólam. Ma már nem azért nem érdekel, mert nagyképű vagyok, hanem azért, mert tudom: egy életem van. Egész egyszerűen nem fér bele, hogy mások elvárásai szerint éljek, nekik feleljek meg. És a felismerés óta jóval könnyebb. Sokkal nagyobb békében és szabadabban élek. Ugyanis megtaláltam a szabadságnak azt a formáját, amivel nem bántok és zavarok senkit.”
(Isabella Rossellini)