"Kezdetben volt a létezés, de a létezés nincs létező lény,
vagy létező dolog nélkül. Kezdetben volt a szó, a gondolat,
de a tett még előbb volt. Kezdetben volt a tett, de a tett nincs
cselekvő nélkül, nincs olyan tárgy nélkül, amelyre a tett irányul
és olyan "te" nélkül, akivel a cselekvő találkozik.
Kezdetben volt a találkozás."
(J. L. Moreno)
A pszichodráma - mely hatásmechanizmusát a belső lelki tartalmak, élmények és konfliktusok megjelenítésén keresztül fejti ki - felhasználási területe rendkívül széles: alkalmazható az önismeret fejlesztésében, szervezetfejlesztésben, közösségformálásban, konfliktus kezelés-, személyes hatékonyság fejlesztése során, de jó kiegészítő módszer oktatásban, képzésben is.
A pszichodráma eredetileg Jacob Levi Moreno által a század első felében kidolgozott akcióelvű, cselekvésközpontú, tüneti- és feltáró jellegű csoportpszichoterápiás módszer, melyet Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon az 1970-es évek elején.
Moreno a módszer kidolgozása során az aktív, cselekvő, spontán önkifejezés felszabadítására törekedett, miközben elsősorban nem az egyént, hanem az egyénekből összetevődött csoportot helyezte a figyelem és a pszichoterápia középpontjába. Moreno elméleti rendszere három nagy ismeretanyagból áll; a szociometria, a csoportpszichoterápia és a szociodráma illetve pszichodráma területeiből, mely utóbbi alapgondolata, hogy az emberi spontaneitás és kreativitás a cselekvésbe ágyazódva érvényesül, s a cselekvésbe ágyazott helyzetet képes az egyén tudatosítani. A pszichodráma módszere kognitív és emocionális szinten tudatosít, testi-fizikai szintű átéléssel, és teszi ezek által lehetővé a verbális és preverbális szintekkel való egyidejű terápiás munkát.
A pszichodráma alkalmazása rendkívül szerteágazó, hiszen nemcsak eszköz arra, hogy megfelelő terápiás indikációval gyógyítsunk, hanem hatékonyan alkalmazható az önismeret fejlesztésében, szervezetfejlesztésben, közösségformálásban, jól használható az oktatásban, képzésekben is.
Várom a folytatást.
