2015. szeptember 2., szerda

Wild





  • “There's no way to know what makes one thing happen and not another. What leads to what. What destroys what. What causes what to flourish or die or take another course.” 

  • “I was a terrible believer in things,but I was also a terrible nonbeliever in things. I was as searching as I was skeptical. I didn't know where to put my faith,or if there was such a place,or even what the word faith meant, in all of it's complexity. Everything seemed to be possibly potent and possibly fake.” 

  • “[Books] were the world I could lose myself in when the one I was actually living in became too lonely or harsh or difficult to bear.” 

...

"Látod, itt a baj. 
Átmentél úgy az erdőn, hogy szinte semmit sem figyeltél meg. 
Nem gyönyörködtél, nem örültél. 
Persze tudom, siettél ide, ez a cél lebegett előtted, nem értél rá, ezt akartad mondani ugye? 
Az emberek nagy része is így siet át az életen, mint te az erdőn. Nem lát, nem hall, csak siet, célba akar érni. Esetleg, mint te, meg akarja tudni, mi a feladata. 
És ha én most, hogy ideértél, azt mondanám, hogy nincs itt semmiféle feladat? Hogy a feladat éppen az lett volna, amit útközben láttál, hallottál? Mit szólnál ehhez? 
Vissza nem mehetsz, elölről nem kezdheted, mitévő lennél, mondd?"

(Kálnay Adél)



2015. július 20., hétfő

Filmajánló

Ha valami igazán megrázó, felemelő, csodálatos filmet akarsz megnézni és lelkileg is felkészültél mélységeket és magasságokat megélni két óra alatt, akkor nézd meg (eélőzetes nélkül).

Van még különleges ember a világon!

Falcsik Mari: Feminin

nő vagyok: gondolkodom de nem abból tudom hogy élek
azt abból tudom hogy szenvedek
abból hogy mint valami tartály telik bennem a lélek
felgyűlve benne rengeteg
olajos vastag fájdalom
és ez korántsem érdem
nem azért érzek mert jó vagyok
csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben
évekig hordozódik benne az a sok
alvadhatatlan érzelem
nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem

Summer tune

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége




  • Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.

  • Akkor hát mit válasszunk? A nehezet vagy a könnyűt? Ezt a kérdést tette föl magának Parmenidész Krisztus előtt a hatodik században. Úgy látta, hogy az egész világ ellentétpárokra van felosztva: fény-sötétség, finomság-durvaság, meleg-hideg, lét-nemlét. Az ellentétpár egyik pólusát pozitívnak tartotta (fény, meleg, finomság, lét), a másikat negatívnak. Az efféle negatív és pozitív pólusra való felosztást gyerekjátéknak vélhetnénk. Egyetlen eset kivételével: melyik a pozitív, a nehéz vagy a könnyű? (...) Csak egy dolog biztos: a nehéz-könnyű ellentét a legtitokzatosabb és legsokértelműbb az összes ellentét közül.

  • Az álom a bizonyítéka annak, hogy a fantáziálás, az álmodás arról, ami nem történt meg, az ember legelemibb szükségleteihez tartozik.

Nyár

Július elseje óta nem született bejegyzés, pedig nevezetes nap volt az.
Hihetetlen, de mégis igaz volt. Itt, ezen a szinte örökké borongós szigeten igazából nyár volt.
És meleg, és napsütés, és pont szabadnap.
Tíz éve nem volt itt ilyen meleg mint azon a napon, azaz 33 fok, késő délután pedig talán még 35 fok is.
Ki is használtam rendesen. Elindultam a parkba egy könyvvel a táskámba és egy jó nagy adag gyümölccsel.
Az egész napot ott töltöttem, felváltva száguldoztam a könyv világa, a realitás, és az otthon között.
Egyedül voltam és mégis sok ember volt ott velem a barátaim közül.
Nagyon szerettem azt a napot.