Csoóri Sándor: Dünnyögő

Az esők. A versek. A havazások.
A gyönge hóban megmosdó madár.
A kezed. A kezem. A tested jelei.
A halál kulcsa. A zárhatatlan zár.
A csönd. A düh. A világ-egyedülség.
Az ember örök esélye maga ellen.
A fölingerelt fegyverek. A tüskék.
A tüskék hamva tebenned és bennem.

A hét örömei (1)

Hetek, hónapok telnek el úgy, hogy szinte észre sem vettük. Egyre inkább azon panaszkodunk, hogy rohan az idő s nem történik semmi különleges velünk. Persze, hogy nem, ha nincs is időnk meglátni azokat. Úgy döntöttem, hogy minden hétvégén összegzem a hét legkellmesebb, legörömtelibb pillanatait.

A hét örömei:

• hallani a gyerek őszinte, szívből jövő kacagását
• sajttortát enni reggelire :)
• érezni a Nap melegét a bőrömön
• hideg narancslevet inni átlátszó, síma pohárból
• illatos rózsákat szagolgatni a kertben
• régi magyar dalokra megpihenni
• várni a Szerelemre s meglátni őt felbukkani az utca elején :)
• tesóm lasagnaját enni
• vasárnap reggel ébredés után jóízűen visszaaludni
•  pezsgős Magnumot kapni a Szerelemtől
• a fenti dolgokra visszaemlékezni :)

Winter`s Tale

Dsida Jenő: Álmatlan éjszaka

Ágyamban fekszem este. Az órából kihulló
nagy, hosszú perceket az ujjaimra sodrom,
s amíg ringat az ágyam s lágyan ringat a sodrony,
eszembe jut, hogy minden vágyak íze múló.

Az ablak nyitva áll s az acélos messzeségből
tompán fölsír és búgva egy-egy távol vonat
s a búgás elhal, mint az éjbe az alkonyat
és újra fölsír, mint az emlék szava régről. 

Aludni nem tudok, a fütty, a kürt kisért,
elröppent már az angyal is, ki lenne őröm,
kínzó és forró ráncok gyűrődnek lepedőmön
s izzadt karom kitárom, kinyúl a semmiért.

Sötétben áll az erkély és hűs eső szemerkél,
alszik a rózsagömb is a vékony, csonka póznán
s elgondolkodom: ha most csöndesen kilópóznám
s rózsát szednék csokorba, többet százezernél...

Vagy csak ezret, csak százat, vagy csak huszat, tizet
s a szúró tüskeszárat ujjaimba ásva,
rohannék boldogan ki a füttyös állomásra
s lobogtatnám a csokrot, a rózsát, a tizet. 

S a búgó fütty közelről harsogna, tépne, fájna
s a füstös vén kapú, a jövőknek boldog ív,
kiengedne a vöröslámpás lokomotiv
robogna be robajjal, zörögve és zihálva. 

És mindenkinek jönne anyja, vagy nővére,
vagy kedvese s míg fölsír sok-sok örömsikoly,
úgy állnék, mint kinek a szíve vére foly
s a csokrot szerteszornám a perron bús kövére.

1929

Tanács :)

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

(Wass Albert)

Sam Smith: Stay With Me

"Sorsod drámájának nem csak szereplője, de szerzője is vagy, és most is írod és játszod, szüntelenül." 

(Müller Péter)