Berde Mária: Hol vagy?

A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös hajnalok kelnek.
Napokon át szitál a hó.
A város zaja tompa elhaló,
Fénytelen, szürke délután
A villanyrudak dróthálózatán
Fáradt madarak ülnek csapatostul,
Szárnyuk lecsügged... egy se mozdul...
Céltalan úttal a várost járom.
Kerget valami zsibbasztó álom:
Hogy újra járjam az utcákat mostan
Hol egyszer véled találkoztam.
Hogy megremegtessen a park nagy csendje
Hol a május jött egyszer vélem szembe.
Rohadó május. Kikaparnám
Két kézzel most a hó alól
Egy sugaráért, egy mosolyodért!
S nem vagy sehol.

Birdy: Let Her Go (Passenger)

Megunhatatlan... így is.

Januári könyv 2

"Mit remélek ettől a könyvtől? Azt, hogy csendes forradalmat indít a szemléletünkben, ahogy a halálra és a haldoklókkal, és az életre és az élőkkel való törődésre tekintünk…"

Szögyal Rinpocse, nyugaton élő tibeti buddhista tanító és mester összefoglaló munkája a haldoklásról és a halálról szóló tradicionális tibeti tanokat magyarázza, és veti össze a modern világ halál-kutatásaival. A meditáció nagy mestere nyugaton eddig csak homályosan ismert, átfogó képet ad életről és halálról, kiegészítve A Tibeti Halottaskönyv tanításait. Szögyal Rinpocse az ősi hagyomány egyszerű, de mégis hatásos gyakorlatait mutatja be, amelyeket bárki, bármilyen vallási háttérrel elvégezhet, hogy értelmet adjon életének, segítse a haldoklókat és maga is felkészüljön a halálra. A tibeti hagyomány tanításai szerint a halál nagy lehetőség a megvilágosodásra. A halált követő folyamatban rejtett lényegünkkel találkozunk, ha erre felkészülünk, és végig tudjuk követni a folyamatot, akkor ott van a nagy lehetőség. A halál az élet része. Ha nem veszünk tudomást róla, attól még nem kerüljük el. A halálfolyamat – a tibeti buddhista hagyomány szerint – minden pillanatban megtörténik, és akár naponta az alvás ideje alatt teljes egészében végig is kísérhetjük azt, ami majd a fizikai testünk elhagyásakor is történni fog. A halálfolyamatnak és az azt követő időszaknak teljesen logikus magyarázata van, amit megérthetünk, ha megismerjük és megtapasztaljuk tudatunk alapvető természetét. Fontos tudni, hogy semmi olyan nem fog megtörténni velünk, ami most is ne történne meg. Ennek megértése, és a legbelső lényegiségünkkel való azonosulás által, tudatosak lehetünk életünkben, halálunkban, halál utáni állapotunkban, és az újraszületéseink során. Ez igazán boldoggá teszi életünket és halálunkat, és így más emberek halál folyamatában is hasznosak lehetünk. Ennek a szemléletnek a kialakításáról szól ez a könyv teljesen gyakorlati szempontból. Ugyanakkor a különböző tudatállapotok, bardók megismerése egyben a megvilágosodás felé vezető út is, hiszen saját magunk, tudatállapotaink megismeréséről van szó, és főleg a mindent magába foglaló tudat természetéről, mely életeink során mindig velünk van. A megvilágosodás útja és a boldogság nem választható külön, hiszen a végső boldogság maga a megvilágosodás.

Zs.-nak

- Borzasztó dolog meghalni (...).
- Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet... Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek... Te hinted le éjtszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe.

(Wass Albert)

Nyugodj békében, Zs.!

vágyaink

Gyávák vagyunk a vágyainkhoz. (...) A világ asztala terítve van; nem a készlet fogyott el, csak vágyaink satnyultak. Amire az ember nagyon és ordenáré erővel vágyakozik, az már van egy kissé.

(Márai Sándor)

What Maisie Knew

Heartbreaking...

Hó és hideg

Havazásra várva...