Mi köt össze két embert? Mi választ el két embert? Mi köt össze, és mi választ el két embert?
Mi kapcsol egymáshoz minket?
A karma?
• Amit a köztes létben (Bar-do) az ember maga épít magának elmúlt
élete tetteinek következményeiként és a javítás lehetősége érdekében?
• A megváltoztathatatlan vasvégzet (ananké), az istenek akarata? A
sors, amivé a végzet megenyhült, s már az ember is formálhatja földi
életében…?
• …a vallás, ami nem választhatja el, amit Isten összekötött?
• A véletlen találkozás során fellobbanó szexuális vágy?
A szerelem? Az érdek? A félelem a magánytól? A társadalmi konvenciók? A szülők akarata? Egy véletlenül fogant gyermek?
Miért válik olyan ritkán valósággá Illyés Gyula verse:
A szenvedély, mely a mulandó izmot vaspántként kapcsolta csontunk köré
hogy megízlelvén őrizzük a titkot:
egy pillanatra sorsunk istené,
a szenvedély majd elmúlik. A boldog percek,
az éj, a kéj már senkié,
heverünk torzan, mint a páros szobrok,
ha tömbjüket az idő széttöré.
De jönnek majd új közös kapcsok, láncok,
megtartóbbak, mint minden karolás:
futnak arcomon, arcodon a ráncok.
S majd fonalai őszülő hajaknak
tanítják, mi az összetartozás,
amelyet ketté Isten sem szakaszthat.
(Kapcsok)
Mi választ el minket egymástól?
A karma. A vasvégzet. A sors. A szexuális eksztázis kialvása. A
szerelem elmúlása. Újabb csábítás. Az érdek. A mókuskerék, vagyis az
unalom, a közöny. A páros magány. Szülők, barátok szuggesztív
befolyásolása. A gyermektelenség.
Uramisten! Majdnem ugyanazok a helyzetek, érzések, élmények, pozitív vagy negatív formában. Mit tegyünk?
Annyi látható, hogy majdnem mindegyiknek valamilyen köze van a
vágyhoz. A vágyaknak központi szerepe van a Buddha filozófiájában.
A híres benáreszi beszéd négy fő tétele:
Minden lét szenvedés.
Minden szenvedés oka az életvágy.
Aki nem vágyik élni, nem szenved.
A szenvedés kioltására a nyolctagú ösvény végigjárása alkalmas.
A vágyak kioltása tehát megszünteti a szenvedést, és az ilyen fokra
emelkedett ember leszállhat a lét kerekéről, nem kell már újra
megszületnie.
Hát most mihez kezdünk a vágyak vágyával, a szerelemmel? E
pillanatban a reinkarnáció nem érdekel minket. Testesüljön csak meg
újra, aki a földi életre vágyik. De a szenvedésről szívesen lemondana.
A modern buddhizmus fejlődése során bizonyos szempontból korrigálta
a Mester tanítását. Eszerint a szenvedést nem a vágyak okozzák, hanem a
ragaszkodás!
Mit jelent a ragaszkodás?
Nyelvünk logikája szerint pozitív jelentése van: valakihez vagy
valamihez való szoros érzelmi és intellektuális kötődést, szeretet
megtartani akarást, birtoklást fejez ki.
Tehát amikor Buddha a vágyak megszüntetéséről beszél, vajon nem a vágyakhoz való ragaszkodást érti-e rajta?
Csakhogy a kérdés ennél bonyolultabb. Olyan vágyak is
keletkezhetnek az emberben, hogy valamitől vagy valakitől
megszabaduljon. Avagy leszokjon az italról, a dohányzásról, a drogról.
Megszüntessen magában negatív karektervonásokat, hajlamot a dührohamra, a
megalázkodásra, a szorongásra. S ezekhez a szabadulási vágyakhoz éppen
olyan erősen lehet ragaszkodni, mint a megőrzésre vonatkozóktól.
Mindez azt jelentené, hogy nem a vágyakat kell megszüntetni, hanem a
ragaszkodást? Ha a ragaszkodás megszűnik, a vágyak sorsa alakuljon a
saját törvényei szerint: szűnjenek meg, váljanak szellemivé,
szublimálódjanak, netán időnként még kellemetlenkedjenek is – már nem
kell velük törődni.
Ezt jelenti a buddhizmus vagy a taoizmus, a konfucianizmus sokat
felhánytorgatott közönye, amelyik csak a részvét érzését őrzi meg. Az
együttérzését, a részvétét, amelynek a nevében sohasem öltek, míg a
gyűlölet és a szeretet nevében emberek millióit pusztították el.
Vagyis…
Mi köt össze két embert? A ragaszkodás ahhoz, hogy együtt éljenek.
Mi választ el két embert? A ragaszkodás ahhoz, hogy kapcsolatuknak vége van.
Ez ilyen egyszerű? Igen, ez ilyen egyszerű.
De rettenetesen meg lehet bonyolítani.
Prof. dr. Popper Péter
pszichológus, író
