The Script: Superheroes

József Attila

ÁLOMBAN ENYÉM VAGY

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...

Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

1922 első fele

GYERMEKKÉ TETTÉL

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

1936. máj.

SZERETNÉM, HA VADALMAFA LENNÉK!

Szeretném, ha vadalmafa lennék!
Terebélyes vadalmafa;
S hogy testemből jóllakhatna
Minden éhező kis gyermek
Árnyaimmal betakarva.

Szeretném, ha vadalmafa lennék
S minden egyes árva gyermek,
Ha keserű könnye pereg,
Felkeresné s könnyeivel
Öntözné meg a tövemet.

Szeretném, ha vadalmafa lennék,
Mi ha majd egykor kiszárad
És a tél apó kivágat,
Lángjaival felszárítná
Könnyeit a bús árváknak.

S ha csakugyan vadalmafa lennék,
Volna öröm a földön és
Sehol semmi bú, szenvedés
S a mosolygó fejeket nem
Bántaná az elköltözés.

1921. ápr. 12.

Az otthon örömei

• A pillanat, amikor kilépek a repülőből és belélegzem az otthoni levegőt
•  Édesanyám átölelése :)
• A barátokkal való találkozás
• A barátok gyerekeivel való találkozás
• Felsétálni a Bolyai utcán :)
• A virágzó magnólia fámat látni
• Mamáéknál vacsorázni
• Havas tájat csodálni
• Menyasszonyi ruhát próbálni :)
• Lehetetlennek tűnő dolgokat lehetségessé tenni
• Átölelni egy rég nem látott barátot

Otthon lenni

Egy szempillantás alatt eltelt a Húsvét és az otthon töltött nyolc nap.
Hetekig készülődtem erre, s most, hogy már vége, szinte hihetetlen, hogy milyen hamar elrepült az idő.
Mintha igaz sem lett volna.
Mint amikor reggel felébredsz és azon gondolkodsz, hogy ez valóban megtörtént-e vagy csak álom volt.
Onnan tudom, hogy valóban megtörtént, hogy még most is él bennem az az érzés, amit csak akkor érzek, ha otthon vagyok. Amit nem lehet szavakba önteni, amit soha nem pótol semmi, ami megnyugtat, ami után jó sóvárogni.
Két hónap múlva majd újra...