Be careful what you wish for 'cause you just might get it... (!)

szándék

 szándék
zajos magány, töredékek
halvány emléke ijeszt minket
egymástól el.
ismerős ingbe bújva menekül
újjászületett kérdőjelek mögé
az indulat.

 Forrás: http://azinapont.wordpress.com/2013/06/25/szandek/

barátnőimnek. szeretettel. haza.

Az, hogy mi köt össze minket, néha megmagyarázhatatlan. Akkor is összetart, ha már a köteléknek el kellett volna szakadnia. Van, ami még a távolságot is legyőzi, és az időt és a józan észt; és néha egy kötelék örökké tart.

(Grace klinika) 

Passenger: Let Her Go

Well you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go

Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missin' home
Only know you love her when you let her go
And you let her go

Staring at the bottom of your glass
Hoping one day you'll make a dream last
But dreams come slow and they go so fast

You see her when you close your eyes
Maybe one day you'll understand why
Everything you touch surely dies

But you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go

Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missin' home
Only know you love her when you let her go

Staring at the ceiling in the dark
Same old empty feeling in your heart
'Cause love comes slow and it goes so fast

Well you see her when you fall asleep
But never to touch and never to keep
'Cause you loved her too much
And you dived too deep

Well you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go

Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missin' home
Only know you love her when you let her go

And you let her go
And you let her go
Well you let her go

'Cause you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go

Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missin' home
Only know you love her when you let her go

'Cause you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go

Only know you've been high when you're feeling low
Only hate the road when you're missin' home
Only know you love her when you let her go

And you let her go

Mert mindenhol vannak jó emberek...

A napokban olvastam egy cikket egy férfiről, aki a világ összes országában járt. Azt nyilatkozta az újságírónak, hogy sok nehézség érte útja során, de a világon mindehol vannak jó emberek, akik segítettek neki és akiknek örökké hálás marad.
A tél óta le akarom ide jegyezni azokat a kellemes pillanatokat, amikor csak úgy ellágyul az ember lánya szíve...
Igen, a télen történt, hogy a szeles időjárás miatt sapkát kellett viselnem (azt hiszem, hogy kislány korom óta nem volt sapkám:) és persze, hogy mindig elfelejtkeztem róla... Kétszer is megtörtént, hogy a metróban levettem a sapkám és amikor szálltam le, el is hullattam.
Mind a kétszer volt egy egy olyan ember a közelembe, aki megszólított, vagy felvette a sapkám és visszaadta. Jó volt azt érezni reggel korán, álmosan, hogy azért vannak emberek, akikből nem halt ki a jóindulat.
Egy harmadik alkalommal este későn rohantam le a metróhoz, és persze, hogy nem találtam a pénztárcám, amiben a metró kártyám volt, a nagy sietségben és a táskám nagy rendjében.
Nagy hévvel kotorásztam a táskámban, amikor megszólított egy fiatal hölgy, hogy akarom-e, hogy beengedjen az ő metró kártyájával. Igazán jól esett :) Jól zárult a napom, jó volt érezni azt, hogy kérés nélkül is jöhet segítség egyes emberektől.
Igazából pont abban a pillanatben kezembe került a pénztárcám, úgy hogy nem volt szükség a hölgy kártyájára, de mégiscsak szebbé tette az estémet.
Lehet, hogy jelentéktelennek tünnek ezek a példák, de akkor nekem nagyon sokat jelentettek.
Szebbé tették a napomat és örvendtem annak, hogy egy ilyen rohanó városban, sokféle emberek között még van ember.
 

Fa

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? - kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
- Nem... nem. Nem annyira ritkák. Csak hát... az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az - hogy mondjam neked? - a szív ügye.
- Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
- Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
- Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
- Szeretlek! Nagyon!
- Jó éjszakát! - mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.

(Alkyoni Papadaki)