Christmas in family

Love this Christmas decoration!
Sis`, you are wonderful!

So this is Christmas...

Ünnep

Békés, boldog Karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak, barátomnak!

Peer Krisztián: Sok a jóból

Sok a jóból

Hideg a kezem, nem szabad.
Mikor összeérünk, akkor érzem,
hogy most váltam le rólad végképp.
Különös, kölcsönös érzés: már érezni tudlak.
Hol van a Dél túlzó boldogsága,
abból, ami egyszerre sok volt,
hol van elásva, ami megmaradt?!
Szaglászom a fagyos, féltékeny földet.
És vonyítok is, ha már megteltem szagokkal.
Jaj, a teremtés már elõttem el lett rontva.
Jaj, szabad akarat - tovább ronthatom.
Összekeveredett alkatrészek: mi lesz,
és mi volt a sorsom?
Hogy ronthatta így el a felnõttet a gyerek?
Hideg a kezem, mikor egymáshoz érünk
sem múlik el belõlem a semmi egészen,
de talán jobb is így.
Félek a másik embertõl,
és tõlem õ, mert õ is ember -
így vagyunk és csak így lehetünk:
zavart összhang egy õsi renddel.

Köszi, I. Tőled van. Nagyon tetszett s meg kell itt őrizzem.

tisztaság

Kitakarítottunk ma. Az egész házat. Egész nap dolgoztunk, de úgy hiszem mégis könnyebb volt, mint azt a kicsi szívünket kitakarítani. Annyi kosz összegyül az évek alatt, hogy ünnepekkor legfeljebb csak megfeledkezünk róluk, vagy elrejtjük azokat, aztán ugyanolyanok leszünk.
Sérelmek, félelmek, negatív gondolatok, önzőség, türelmetlenség, harag, düh mind egymásra rakodva feketítik be szívünket, lelkünket. Sokszor nem is akarunk túl nagyot takarítani s máskor pedig nem is találjuk a csodaszert, ami ezeket mind letisztítaná.
Kívánom, hogy fehér Karácsonyunk legyen. Fehérek legyünk kívül, belül, s a nagy hó ne csak betakarja piszkos dolgainkat, hanem le is mossa azokat rólunk.
Jó szívtakarítást!
:)

Várakozás, vágyakozás

...arra várom, vágyom, hogy eljöjjön a karácsonyi hangulat, 

hogy békés legyek és boldog.

örök (?) barátság

Szerencsés vagyok. Soha nem kellett egyedül lennem. Egy éves voltam, amikor megszületett a kistestvérem, a barátnőm, a másik felem. Olyan jó volt vele együtt felnőni, óvodába, iskolába vele együtt járni.
Aztán később barátaim lettek. Mindig szerettem, ha sok mindenkire kell gondolnom. Tíz éves korom óta mindig volt legjobb barátnőm. Az első legjobb barátnőmet valamikor 14 éves korom körül kezdtem elveszíteni, vagyis jobban mondva, mindenki talált magának egy közelebbi társat, akivel a mindennapjait, a titkait megossza. Négy év telt el, amíg végleg elszakadtunk, sajnos most már két sort sem írunk egymásnak. Nem szomorú, hogy így alakult, mert úgy éreztem, hogy mindketten tudjuk, hogy eddig tartott.
A második legjobb barátnőm csak lassan lopakodott be szívembe, más volt mint én, de másságunk ellenére kiderült, hogy testvérekként tudunk létezni. És ezt annyira éreztük, tettük, hogy idegenek is azt kérdezték tőlünk, hogy testvérek vagyunk-e.
Nyolc év után elváltak útjaink, de életünk szinte minden fontos eseményén megpróbáltunk egymás mellett lenni. De elmaradoztak lassan a tea melletti beszélgetések, a hosszú éjszakák, amikor a sötétben képesek voltunk órákat beszélgetni, a bulikra való közös készülődés, a reggelig tartó táncok, a hosszú séták, a közös reggelik, a panaszkodásaink a fiúkról/párjainkról, titkainkról.
Tudom, hogy miért van mindez, de mégis hiányzik, s kicsit fáj, hogy nem lehet ezt már visszacsinálni.
Távolság van most közöttünk, időeltolódás, és ami a legszőrnyűbb, hogy laptop... nem tea és nem egy csendes szoba, ahol mindenféléről lehet mesélni. Nincs már az a közelség...
Változunk. Nem csak életünk, életkörülményeink, hanem mi magunk is. Nem vagyunk ugyanazok az emberek, akik pár évvel ezelőtt. Nem tudjuk ugyanannak a személynek elmesélni legmélyebb gondolatainkat, mindennapi kis történéseinket.
Úgy érzem, ahhoz kell a közelség, kell, hogy pont akkor legyen ott, pont akkor tudjam elmesélni neki, amíg tart a hév, amíg nagyon dühös/szomorú/boldog vagyok.
És van még legjobb barátnő, aki megbírkozott régen legmerészebb tetteimmel, aki hátát tartotta értem, aki tanácsot adott s ad még most is. De most már életünk más más szakaszainál tartunk, s kevés alkalom adódik arra, hogy elmondjuk egymásnak mi nyomja a lelkünk, vagy mi repít fel a magasba.
Tudom, hogy mindennek meg van a rendje, csak néha nagyon tud hiányozni egy találkozás, egy jó beszélgetés.
Azt mondják, nem jó ha az embernek nem csak egy legjobb barátja van. Nekem mégis jó.
Mert létezik még egy legjobb barátnő, aki legkésőbb lépett be az életembe, de az eddigi legintenzívebb szakaszába, s ezért sok sok mindent megtudott rólam, álmaimról, vágyaimról.
S ő az, aki amikor megkérdezi, hogy: Hogy vagy, J.? És kimondja a nevem, akkor abban a kérdésben az van benne, hogy hogy van a lelkem s mi történik velem. S ha nem is mondom, úgyis tudja... (:
Hálás vagyok érte, csak most az fáj, hogy életkörülményeink, s más emberek miatt nem tudunk annyira közel lenni, mint ahogy szeretnénk, s annyi időt együtt tölteni mint régen.
Azt szokták mondani, hogy ami erős és igazi, kiállja a próbát.
Nem akarom, hogy elkopjanak, felszínessé váljanak ezek a legjobb barátságok.
Vajon meddig tart az örök barátság? :)

The XX: Intro

Egy év, egy hónap és két nap

...ennyi időt töltöttem eddig a Földön testvér nélkül.
Olyan jó, hogy vagy!

Boldog születésnapot neked, kedves T.!

11.12.13 :)