2012. június 25., hétfő
2012. június 24., vasárnap
Ha nyár, akkor néha Balaton :)
(Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül)
nyári álmok
beröppennek a nyitott ablakon,
a sors madarát, gyöngéd érintéssel,
egy törékeny pillanatra kezedben tarthatod...
(T. Fiser Ildikó)
2012. június 23., szombat
"Az álmok még mindig biztosan állnak"
„Távolról minden élet egyformának tűnik. Mindannyian
lelkünk magányosságában vágunk neki az útnak, hogy más lelkekkel való
érintkezéseinkben megalkossuk a külvilágot, amit azután valóságnak
nevezünk. És mert lelkünk rétegeibe mélyen beágyazva nagyjából ugyanaz a
változat lappang, hamar kész a közös világkép. De ami ezen túl
izgalmas, az éppen az eltérés, a különbség, mindaz, ami az ismeretlen és
megfoghatatlan erők játéka. Van egy rejtett énünk, amely idegen nyelven
szól hozzánk, nem értjük, mert ezt a nyelvet előbb magunknak is meg
kell tanulnunk. (…)
Akinek szenvedélyes a lelke, az nem éri be a hétköznapi élet történéseivel, annak több kell, sokkal több.”
(Lévai Katalin)
Gézagyerek
A „hasznosan tevékenykedő” autista
Rusznyák Gábor rendező szerint a darab története
nagyon egyszerű: egy kőbányától nem messzi faluban él a szokásos „falusi
alakok” közt egy valószínűsíthetően autista fiú, a Gézagyerek, aki él a
saját kis világában, aztán egyszer csak munkát kap egy kőfejtőben. A
„hasznosan tevékenykedő” fiatalembernek azt kell figyelnie, ahogy egy
futószalagon jönnek ki a kövek.
„A történet maga tulajdonképpen ennyi. A darab azzal játszik nagyon sokat, hogy nem egészen egy naturalista dolog, hanem egy kicsit költői nyelven van megírva. Meg, ahogy az alcímében is benne van: istendráma, vagyis a darab valahogy rákérdez Istenre” – fejti ki a rendező, aki szerint ez mindenkinek mást jelent. „A darab valahogy azt próbálja megmutatni, hogy mennyi egyformaság, monotonitás, beszürkülés van az emberek életében. Ezek az emberek a napjaikat ugyanúgy élik meg, ennek a fiúnak meg az a feladata, hogy üljön egy székben, és nézze a köveket, ahogy azok mennek egy szalagon. És valahogy ezek egyszer csak elkezdenek összemosódni, hogy ki az ember, ki a kő, ki a kutya. Egyszer csak elkezd összemosódni, és az ő fejében egészen másként állnak össze a dolgok attól, hogy ő autista” – magyarázza a magyarországi rendező.
Nem az utánozás a lényeg
Rusznyák Gábor állítja, nem az a lényeg, hogy a játék előtt félévre kórházba költözzön az ember, majd leutánozza egy autista mozdulatait.
„Én nem, mint orvos csinálom ezt az előadást, hanem mint rendező. Ez az autista lét nagyon emlékeztet engem egy gyereknek ahhoz a létezéséhez, amikor játszik, s akkor kinevezi a dolgokat, hogy az most űrhajó, és az most katona. Bezárkózik a kis világába, és azt játssza, hogy háború van. Csakhogy a gyereket ki lehet zökkenteni a világból egy süteménnyel, egy rajzfilmmel, de az autistát nem lehet” – vélekedik Rusznyák, aki szerint az, hogy nem orvosi szempontból közelítik meg az előadást azért is fontos, mert mindig nagyon kényes téma, amikor beteget, betegséget visznek színpadra.
Háy János a Gézagyerekről
Gondoltam, ha egyszer drámát írok, akkor majd igazi hősökről fogok. Kerülöm a polgári vircsaftot (kit érdekelnek a polgárok – engem nem), a lestrapált, kiábrándult feleségeket, a szerető után nyáladzó negyvenes férjeket. A kispályás konyhai jeleneteket, aztán este az ágyban: Akarsz? Nem. Tulajdonképpen én sem.
De ki lesz az én Hamletem, Learem, Macbethem és Othellóm? Kik lesznek az én hőseim, Törtem a fejem. Olyan hülyén néz ki az ember, amikor töri a fejét: össze-vissza ráncolja a homlokát, megborzolja a szemöldökét és annyira komoly képet vág, hogy a gyerekek átmennek a túloldalra, ha meglátják. Így koslattam az utcán, amikor kilépett Banda Lajos meg Herda Pityu a kocsmából. A Pityu éppen azt magyarázta a Lajosnak, hogy ennél szarabb világ biztosan nincsen, mert ha szarabb lenne, akkor már rég felrobbant volna. Ott van az a szegény Géza is, mondta. Hogy mi történt vele.
Néztem a Bandát meg a Herdát, ahogy beszélnek Gézáról, a Gézagyerekről. Igazi hősök voltak, bár nem úgy voltak öltözve, mint a tragédiákban, meg a faterjuk se volt király, meg herceg. Ócska munkáskabátban jártak. Szobon melóztak a kőfejtőben.
– Minek beszélsz örökösen Gézáról? – kérdezte Banda.
– Mert azt akarom – mondta Herda Pityu –, hogy megszakadjon a szívem.
– És az jó, ha megszakad? – kérdezte megint Banda.
– Különben minek van, ha nem?
„A történet maga tulajdonképpen ennyi. A darab azzal játszik nagyon sokat, hogy nem egészen egy naturalista dolog, hanem egy kicsit költői nyelven van megírva. Meg, ahogy az alcímében is benne van: istendráma, vagyis a darab valahogy rákérdez Istenre” – fejti ki a rendező, aki szerint ez mindenkinek mást jelent. „A darab valahogy azt próbálja megmutatni, hogy mennyi egyformaság, monotonitás, beszürkülés van az emberek életében. Ezek az emberek a napjaikat ugyanúgy élik meg, ennek a fiúnak meg az a feladata, hogy üljön egy székben, és nézze a köveket, ahogy azok mennek egy szalagon. És valahogy ezek egyszer csak elkezdenek összemosódni, hogy ki az ember, ki a kő, ki a kutya. Egyszer csak elkezd összemosódni, és az ő fejében egészen másként állnak össze a dolgok attól, hogy ő autista” – magyarázza a magyarországi rendező.
Nem az utánozás a lényeg
Rusznyák Gábor állítja, nem az a lényeg, hogy a játék előtt félévre kórházba költözzön az ember, majd leutánozza egy autista mozdulatait.
„Én nem, mint orvos csinálom ezt az előadást, hanem mint rendező. Ez az autista lét nagyon emlékeztet engem egy gyereknek ahhoz a létezéséhez, amikor játszik, s akkor kinevezi a dolgokat, hogy az most űrhajó, és az most katona. Bezárkózik a kis világába, és azt játssza, hogy háború van. Csakhogy a gyereket ki lehet zökkenteni a világból egy süteménnyel, egy rajzfilmmel, de az autistát nem lehet” – vélekedik Rusznyák, aki szerint az, hogy nem orvosi szempontból közelítik meg az előadást azért is fontos, mert mindig nagyon kényes téma, amikor beteget, betegséget visznek színpadra.
Háy János a Gézagyerekről
Gondoltam, ha egyszer drámát írok, akkor majd igazi hősökről fogok. Kerülöm a polgári vircsaftot (kit érdekelnek a polgárok – engem nem), a lestrapált, kiábrándult feleségeket, a szerető után nyáladzó negyvenes férjeket. A kispályás konyhai jeleneteket, aztán este az ágyban: Akarsz? Nem. Tulajdonképpen én sem.
De ki lesz az én Hamletem, Learem, Macbethem és Othellóm? Kik lesznek az én hőseim, Törtem a fejem. Olyan hülyén néz ki az ember, amikor töri a fejét: össze-vissza ráncolja a homlokát, megborzolja a szemöldökét és annyira komoly képet vág, hogy a gyerekek átmennek a túloldalra, ha meglátják. Így koslattam az utcán, amikor kilépett Banda Lajos meg Herda Pityu a kocsmából. A Pityu éppen azt magyarázta a Lajosnak, hogy ennél szarabb világ biztosan nincsen, mert ha szarabb lenne, akkor már rég felrobbant volna. Ott van az a szegény Géza is, mondta. Hogy mi történt vele.
Néztem a Bandát meg a Herdát, ahogy beszélnek Gézáról, a Gézagyerekről. Igazi hősök voltak, bár nem úgy voltak öltözve, mint a tragédiákban, meg a faterjuk se volt király, meg herceg. Ócska munkáskabátban jártak. Szobon melóztak a kőfejtőben.
– Minek beszélsz örökösen Gézáról? – kérdezte Banda.
– Mert azt akarom – mondta Herda Pityu –, hogy megszakadjon a szívem.
– És az jó, ha megszakad? – kérdezte megint Banda.
– Különben minek van, ha nem?
2012. június 20., szerda
2012. június 18., hétfő
Tompa László: Ég és föld közt
Ég és föld közt végtelenhez végtelent fűz a kötél -
Nosza lelkem, lenti gondnál fent lebegni többet ér.
Égi ponyva magasából zeng a hívó üzenet -
Nos - merész nem tétovázik - hamar oda röppenek!
Égi ponyva magasában az Atyának trónja áll -
Bölcs homloka közelében egy az élet és halál!
Vágytól ő nem zaklatott, bús, nem tévesztik látszatok -
Megnyugodva: magam ellen itt magam se lázadok.
Csak bólintok közbe-közbe, míg mulatván az öreg:
Kométákkal elkomázik, csillagokkal elcseveg.
Majd (hogy attól is viduljon, s szánja földi híveit)
Csillagok közt megcsillantom csillaglelkem színeit.
S így tovább - mind magasabbra - nincs nehézség, nincs határ -
Érzem: tüstént ott leszek, hol minden titok kulcsa vár...
S ott is lennék, s nem sározhat többé földi pocsolya -
Csak ne csalna vissza mindig
Valakinek kedves arca, szívig ható mosolya!
2012. június 7., csütörtök
2012. június 5., kedd
Esküvő -- Wedding
Ő és senki más. Ő az én társam. Felem. Fele-ségem. Férjem és uram. Ő lesz a jobbik felem. Nélküle már nem érezném egész embernek magam.
(Gyökössy Endre)
Sok boldogságot nektek, Barátaim!
The real act of marriage takes place in the heart, not in the ballroom or church or synagogue. It's a choice you make - not just on your wedding day, but over and over again - and that choice is reflected in the way you treat your husband or wife.
(Barbara de Angelis)
Congrats my Friends!
2012. június 1., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)