Almatorta

Ezen a nyáron sok finom almatorta receptet kipróbáltam. Hihetetlenül egyszerűek és finomak tudnak lenni. Mindenik jól sikerült. Nagyon örvendtem.

Babymnek

If you were a cowboy I would trail you,
If you were a piece of wood I'd nail you to the floor.
If you were a sail boat I would sail you to the shore.
If you were a river I would swim you,
If you were a house I would live in you all my days.
If you're a preacher I'd begin to change my ways.

Sometimes I believe in fate,
But the chances we create,
Always seem to ring more true.
You took a chance on loving me,
I took a chance on loving you.

If I was in jail I know you'd spring me
If I was a telephone you'd ring me all day long
If I was in pain I know you'd sing me soothing songs.

Sometimes I believe in fate,
But the chances we create,
Always seem to ring more true.
You took a chance on loving me,
I took a chance on loving you.

If I was hungry you would feed me
If I was in darkness you would lead me to the light
If I was a book I know you'd read me every night

If you were a cowboy I would trail you,
If you were a piece of wood I'd nail you to the floor.
If you were a sail boat I would sail you to the shore.
If you were a sail boat I would sail you to the shore

Katie Melua: Nine million bicycles

Megtaláltam a napom dalát :)
Szép.

Almás currys csirke

» 3 alma
» 1 kg-os csirke
» 3 fej vöröshagyma
» 2 sárgarépa
» 4 ek. olaj
» 2 ek. ketchup
» 2,5 dl húsleves (kockából)
» 1 ek. liszt
» 2 ek. tejszín
» curry-por
» só
A csirkét megmossuk, leszárítjuk, majd négy részre vágjuk. sóval és curryvel fűszerezzük, majd forró olajban megpirítjuk. A hagymát felaprítjuk, az almát és répát lereszeljük, majd maradék olajon megpirítjuk. Belekeverjük a ketchupot és a curry-t, és amikor megpirult hozzáöntjük a levest. Felforraljuk, és hozzáadjuk a csirkét. Lefedjük, majd alacsony fokozaton 40 percig főzzük. Utána behabarjuk a liszt és tejföl keverékével.
Rizzsel és salátával tálaljuk.

Tetszett Babymnek, Izának, tesónak. Nekem is :P
;)

Nyár

Off-road- os hétvége

A hétvége egy jó kis utazással kezdődött. Imádom a péntek délutánokat, előttem a hétvége, a kikapcsoló gombot jól benyomom, aztán mehetünk. Még sötétedés előtt megérkeztünk Gyergyóba farkaséhesen :) Mindig nagyon sokat tudok ott enni, most is nagyon jól esett a kemencében sült, friss házikenyér.
Szombaton street ball bajnokságon voltunk, sajnos nem játékosokként... és aztán vasárnap jött a hétvége sava-borsa: off-roadozni mentünk egy olyan sóförrel, aki a tavaly részt vett a Budapest- Bamako futamon. Izgalmas volt vele az utazás, úttalan utakon... :)
Az út nehézsége, a táj szépsége, a sok élmény nagyon kitágította a napot, az volt az érzésem, hogy a vasárnapban egy teljes hétvége belefért.
Ami még a hétvégét meghatározta: a szamóca és áfonya isteni íze, a vargánya gomba illata, a levegő frissessége, a fenyvesek illata. Csodaszép hétvége volt!

Ami még nem elhanyagolható: életem legnagyobb vargánya gombáját most szedtem. Mindenki nagyon megdicsért :)

Joe Cocker

Artemis. Koktail. Beszélgetés. Jó hangulat, Joe Cocker :) és a végén egy 'ajándékmosoly' :D

Szabó Lőrinc: ÉBREDÉS

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal a réten át;
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni sem mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok… és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyült volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden igérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos húsát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, hunyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott a gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem szememet… Ő
ép fölnézett rám. A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!... – sikoltotta, s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

Memories

Találó dal a mai napra...álom és valóság, múlt és jelen...L

fényképek. szürke.

'Van madár, amely nem bírja a kalickát. Túl ékes a tolluk. És amikor elrepülnek, örülsz, hisz tudod, hogy bűn volt bezárni őket. Mégis... minden szürke és üres, ami marad utánuk.'

Faltetoválás

handmade ... homemade... yesterday :)

fényképek. fények.

Álom

Kis korom óta nagyon sokat álmodom. Nem telik el olyan hét, hogy ne álmodjak valamit, amire utána is tisztán emlékszem. Azt hiszem minden álmunknak, minden álmomnak jelzésértéke van. Megdöbbentő, hogy egyes álmok mennyire igazak, mennyire valóságosak tudnak lenni. Az éjjeli álmom is ijesztő pontossággal igaznak bizonyult, kicsit megijedtem... Csak az a jó, hogy ami igaznak bizonyult, az nem rossz, csupán az élet egy állomása, ami be kell következzen valamennyiünk életébe.
Az álmok és az emlékek viszont megmaradnak, én őrizgetni szoktam őket, nem halszálnyi pontossággal felidézendő álmokként, hanem az érzést, amit kiváltott, azt raktározom el leginkább, az megmarad... nagyon sokáig.
Jó érzéssel töltött el az éjjeli álmom. Mosolyogva gondolok rá. Szép volt.

Noémi isteni almatortája

A vasárnap legalább annyira jó volt, mint a szombat este.
A vármezői hal után úgy döntöttünk, hogy a desszertet mi magunk készítjük el. Ebben is Noémi volt a Mester. Nagyon finomat sütött: ropogós almatortát, persze nem csak almával, hanem meggyel és barackkal is. Noémi nem süt kétszer ugyanolyan sütit, mindig feldobja valamivel, mindig kiegészíti egy-egy hozzávalóval.
Nagyon jól csinálja.
Mindenkinek nagyon ízlett.
Köszönjük szépen.

Szombat esti karaoke :))

Az alábbi 2 dalt (azaz hármat, de a harmadikról inkább nem is mesélek:)) próbáltuk elénekelni szombat este az egyik szórakozóhelyen Noémivel és Timivel. Az első dalnál észre sem vették, hogy énekelünk :)) Noémi egyedül próbált valamit kihozni az egészből, én rég elveszítettem a fonalat. :P Tapsot azt mégiscsak kaptunk: Babymtől és Noémi férjétől.
Jól szórakoztunk. Még fogunk menni :D

A levendula

Elég régóta ismerem a levendulát, ezelőtt 2 évvel, 2 nyarat dolgoztam is vele, ültetgettem, ápolgattam, rendezgettem, de akkor nem tetszett annyira... túl erősnek éreztem az illatát. Azóta sok levendulás ajándékot kaptam, a múlt héten pedig az egyik pesti barátnőmnek azt vittem ajándékba, mert tudtam, hogy nagyon szereti. Amíg sétáltam a Gellért hegyen felfelé, gyönyörködtem a nagy cserép levendulába, a sok apró bimbó és illatos virágban. Másnap ellátogattunk a L'Occitane boltba, ahol a levendulás termékeket is nézegetve, egyre jobban kezdett megtetszeni. :)
A pontot az i-re a másik barátnőm tette, aki a kertjéből szedett nekem egy csokor levendulát, hogy hozzam haza. Vigyázva hoztam haza a buszon, a lakásban helyet is találtam neki s majd a kertemben is lesz helye, sok sok levendula bokor fogja majd színesíteni azt.

Nappali

Mese a szeretetrõl a tükörrõl és a szépségrõl

Mit most hallasz nem mese régi korok poros története, szakállas manók mesélik ha eljönnek az árnyak, csupán száz évben egyszer, mikor megpihennek a lábak. Mit kobold mondott, igaz, pont szó szerint írtam le, hát figyelmesen olvasd, íme:

Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörû volt kicsinek is, s egyre szebb lett ahogy felcseperedett. Mire eladósorba került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész földkerekségen. Messze földre vitték a szépség hírét a galambok, s a hírt, hogy a Hercegnõnek vôlegényt keresnek.
Nem messze a vártól lakott egy csúf tündér, irigy volt, gonosz s megkeseredett. Hallotta a szépség hírét és dühösen felkerekedett. Egész a várig ment, be is jutott, s ahogy meglátta a szépséges Hercegnõt, olyan dühös lett, hogy nyomban megátkozta.
Szebb és szebb legyél napról napra, ki rád néz, a valóságot lássa! Egyedül Te, csak Te légy az, ki minden tükörben csúnyát lát, egy csúf ocsmány banyát!
Szegény Hercegnõ nagyon megijedt, berohant a várba s egybõl tükröt keresett. Belenézett, s mit látott! Egy szörnyû ocsmányságot! Egy rút, vén banyát, rettenetes szörnyü pofát. Volt nagy sírás, nagy ijedelem, a király is megijedt, nem tudta mit tegyen. Aztán kiötlötték, hogy meghívják a jó tündért, hátha van segítség. Az igazság az volt, hogy az átok ellenére a Hercegnõ szép maradt, de minden tükörben melybe belenézett, egy szörnyû vénasszonyt látott. Hiába mondták neki sokan, hogy szép, gyönyörû, nincs Hozzá fogható, nem hitte el senkinek. Magába roskadt, megkeseredett. Idõvel megérkezett a jó tündér, de sajnos az átok olyan erõs volt, hogy nem tudta feloldani, csak enyhíthetett rajta.
-Minden tükörben mely nem él csak a rútat láthatod, de az élõ tükör majd megmutatja az igazságot, az képes lesz feloldani a varázslatot!
Így szólt, s ezzel távozott, azt mondta többet nem szólhat, segített ahogy tudott,érjék be annyival, hogy enyhítette az átkot.
Telt múlt az idõ, senki nem értette a varázslatot. Az élõ tükör, mi lehet az? Senki nem tudta, ezért aztán segíteni sem tudtak szegény Hercegnõn. Kipróbáltak sok-sok féle tükröt, messzi országokból hozattak különleges tükröket, furcsákat, nagyon drágákat, de a Hercegnõ mindegyikben csak a csúfságot látta. Mások viszont napról napra szebbnek és szebbnek látták õt. Özönlött a kérõk hada de a Hercegnõ mindet visszautasította, magába roskadt, megkeseredett. A vártorony szobájából többet ki sem nézett. Õröket állíttatott a lépcsõkhöz, súlyos lakatokkal záratta le a szobát, senki-senki ne lássa csúfságát. A kérõk lassan elmaradoztak, a Hercegnõ jó ideje senkivel nem találkozott, magányában kesergett, búslakodott.
Élt egy távoli országban egy egyszerû legény, nagy volt a szíve, szerette a világot, minden mi élõ a barátja volt. Szelek szárnyán
járt a hír a Hercegnõrõl aki gyönyörû, és az átokról ami miatt élve eltemetkezett, a legény is hallotta ezt. Nem bírta a szíve a szomorúságot melyet olyan távolról hallott. Felkerekedett hát, és csak úgy gyalogosan elindult, hogy megnézze magának a Hercegnõt. Sok vándorlás után, elérkezett a várhoz, ahol Hercegnõnk élt önnön rabságában. Megpróbált hozzá bejutni, de nem engedték, a Hercegnõ parancsa szent volt, a szolgák még mindig azt lesték. A legény fejében egy terv fogant, jó hosszú kampós kötelet kerített, s várta az éjszakát. Mikor sötét lett, a legény nagy bátran a vártorony alá ment, óriás lélegzetet vett és teljes erõbõl hajított egyet, a kampó megakadt a vártorony tetején, szédítõ magasságban. Elkezdett mászni a bátor, egyre feljebb és feljebb haladt, húzta magát rendületlenül felfelé, kíváncsi volt a szépre, amely rejtõzik elõle. Mászott csak mászott rendületlenül,tenyerérõl a bõr már rég lejött, fájt nagyon de õ ezzel nem törõdött.
Mászott csak mászott az irdatlan mélység felett többször megcsúszott, de nem érdekelte semmi, csak elõre, elõre, már nem állíthat meg senki. Nincsenek éles fegyverek marcona õrök, villogó kések. Csak a kötél és a magasság, küzdött keményen hajtotta a boldogság. Végre feljutott, kifújta magát és az ablakhoz lopakodott, belesett. S mit látott, attól kõvé dermedt, a szépségnek ilyen természetes, egyszerû megjelenését nem szokta õ meg. Órias ágyban, puha, gyönyörû ruhában egy tündér aludt ott. Arca mely régóta csak álmában mosolygott, szebb volt mindennél mit a legény eddig láthatott. Gyönyörû haja, hófehér karja elbûvölte a bátor lovagot. Nesztelen a szobába lépett és az ágyhoz osont. Órákon át nézte a szépséget lélegzetvisszafojtva, nem tudott betelni a látvánnyal melyet szeme látott. S egyszer csak, ki tudja miért? A Hercegnõ felriadt, meglátta a fiút s nagyot sikoltott de a sikoly abban a pillanatban a torkára forrt, évek óta elôször egy szeretõ szempárban meglátta magát, s amit látott több volt mint egy szép arc, a mosolygó szempárban csodát látott. Hirtelen minden szépségét meglátta a legény szemében, egy szeretõ szempárban mely maga volt az élõ tükör. Látta a szépséget amely addig rejtve volt, a varázs megtört es a várba újból boldogság költözött.

Ennyi volt mit a kobold mesélt, elmondta a szép Hercegnõ történetét. Nem üveg s fém az, melyben az igazat láthatod, csupán az elõ tükor képes megmutatni a valóságot.

The lovely bones

Susie Salmon: I was slipping away, that's what it felt like, life was leaving me, but I wasn't afraid; then I remembered: "There was something I was meant to do; somewhere I was meant to be."

Susie Salmon: Always, I would watch Ray; I was in the air around him, I was in the cold winter mornings he spent with Ruth Connors; and sometimes Ray would think of me, but he began to wonder maybe it was time to put that memory away, maybe it was time to let me go.

Susie Salmon: My murderer was a man from our neighborhood. I took his photo once; he stepped out of nowhere and ruined the shot. He ruined a lot of things.

Susie Salmon: I wasn't lost, or frozen, or gone... I was alive; I was alive in my own perfect world.

Susie Salmon: Holly said there was a wide, wide heaven beyond everything we knew; where there was no cornfield, no memory, no grave... but I wasn't looking beyond yet, I was still looking back.

Susie Salmon: I was in the blue horizon between heaven and earth. The days were unchanging and every night I dream the same dream. The smell of damp earth. The scream no one heard. The sound of my heart beating like a hammer against cloth and I would hear them calling, the voices of the dead. I wanted to follow them to find a way out but I would always come back to the same door. And I was afraid. I knew if I went in there I would never come out.

Ray Singh: If I had but an hour of love, If that be all that is given me, An hour of love upon this earth,
Susie Salmon: [Ray's poem finished by Susie] I would give my love to thee.

Susie Salmon: Grandma Lynn predicted I would live a long life because I had saved my brother. As usual, Grandma Lynn was wrong.

Susie Salmon: [voiceover] When my mother came to my room, I realized that all this time, I had been waiting for her. I had been waiting so long, I was afraid she wouldn't come.

Susie Salmon: [voiceover] Nobody notices when we leave. I mean, the moment when we really choose to go. At best you might feel, a whisper or the wave of a whisper, undulating down. My name is Salmon, like the fish. First name: Susie. I was 14 years old, when I was murdered on December 6th 1973. I was here for a moment, and then I was gone. I wish you all, a long, and happy life.

Holly: You're not supposed to look back, you're supposed to keep going.

Susie Salmon: [voiceover] I remember being really small; too small to see over the edge of a table. There was a snow globe, and I remember the penguin who lived inside the globe. He was all alone in there, and I worried for him.


Tetszett a film... Sírtam...Hagyta...Megölelt...Jó volt.